Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elég sok barátnőm, ismerősöm tanult a szépségiparban működő szakmát, így általában elég gyorsan értesülhetek a legújabb trendekről. Persze addig, hogy az ember eljusson arra a szintre, ahol már valódi kuncsaftokkal foglalkozhat, elég rögös út vezet. Rengeteg tanulással és még több gyakorlással járnak itt a diákévek. És ki más a legkézenfekvőbb gyakorlópad, ha nem az ember barátnője? Hát de, általában én voltam a szerencsés áldozat.
Ezzel semmi probléma nem volt addig, amíg egy kozmetikus, vagy egy manikűrös esetleg pedikűrös tanonc keresett meg a kérésével. Akkor jöttek a problémák, amikor már tetováló művész és masszőr jelöltek is a képbe kerültek. A gyakornoki kéztől szerzett tetoválást ez idáig megúsztam, de a masszőröket illetően nem volt ilyen szerencsém.
Édesanyám barátnője és az én egyik gyerekkori barátom egyszerre végeztek el egy-egy masszőri tanfolyamot. Míg Marcsi, anyám barátnője, egy általános, átfogó masszírozás mesterévé nőtte ki magát, addig a barátom, Tomi a keleti, kicsit spirituálisabb vonalat képviselte. Egyszer összegyűltünk nálunk páran, hogy mind a kettejüknek legyen elég gyakorlófelület. És hamarost kezdetét is vette a versengés. Aznap édesapám és öcsém is talált magának jobb elfoglaltságot, ami teljesen érthető, hiszen egy jóérzésű férfi sem szereti, ha a házában egy tucatnyi nő rikácsol, miközben a nappaliból egy instant szépségszalon avanzsálódik.
Marcsinak nem sokkal ez előtt volt a szülinapja, amire férjétől egy gyönyörű szép swarovski karkötőt kapott ajándékba. Tényleg meseszép volt, és értettem én, hogy miért akarja minden áron mutogatni a mélyen tisztelt egybegyűlt közönségnek, de talán célszerűbb lett volna, ha leveszi, mielőtt belendül a masszírozásba. Rebi barátnőm volt az első áldozat, aki nem csak egy remek izomlazító masszázzsal, hanem egy majdnem annyira jól eső hátékszerrel is gazdagodott aznap. Történt ugyanis, hogy Marcsi annyira belendült a masszírozásba, hogy nem vette észre, hogy karkötővel végig sebzi, vagy csak lenyomatokkal díszíti a páciens hátát. Biztosan láttatok már hátékszert, lehet kapni ténylegesen valódi arabot, de nagyon sokan tetoválásként varratják magukra. Rebinek nem volt szándékában semmilyen hátékszer beszerzése, de ő még soha nem masszíroztatott és nem mert szólni, miközben majd szétszakadt a fájdalomtól.
Mikor Rebi felállt az asztalról, akkor láttuk meglepődve, hogy mi történt. Tudtuk, hogy nem lesz zökkenőmentes a gyakorló nap, hiszen akkor még nem profi masszőrökről beszéltünk, de azért viccesen jött ki, hogy egyébként egy nagyon komplex és jó szolgáltatást egy ilyen aprósággal sikerült elszúrni. Plusz megadtuk a kezdőlökést Rebinek, ugyanis egy fél évvel később, csoportos unszolásunkra varratott magára egy gyönyörű szép hátékszer tetoválást. A fájdalom pedig a tetoválás esetében sokkal nagyobb volt, mint a masszázs során a hátába fúródó swarovski karkötő esetében.
Egyébként a gyakorlónap az első akadály leküzdése után hibátlanul sikerült. Igaz a masszőrök kellőképpen elfáradtak, de közben királyi és királynői bánásmódban részesültek. Amíg mi várakoztunk a sorunkra, hol sütit sütöttünk, hogy vacsorát főztünk és még egy-két koktélt is sikerült kevernünk, csak hogy biztosítsuk a jó hangulatot.
Örülök, hogy hozzájárulhattunk a sikereikhez, hiszen mára már mind a ketten befutott, keresett masszőrök lettek. És persze az sem utolsó, hogy összejöhettünk régi, és új ismerősök is egy ilyen kellemes kis program kapcsán.