Van egy gyerekkori kedves barátom, aki keleti gyógyítást és masszázst tanult, és az ilyen jellegű témákat illetően mindig vele szoktam diskurálni, hogy amit olvastam/láttam/hallottam, az valóban igaz-e. Az ő szent meggyőződése az, hogy nincs olyan betegség, amely ne lenne gyógyítható, kezelhető az általa ismer keleti gyógymóddal. A kezelések nagy része masszázsra épül, de tartalmaz jelentős mennyiségű akupunktúrás és egyéb más spirituális folyamatokat is. Azaz az akupunktúrás kezelést én pont nem sorolnám a spirituális folyamatok közé, de sajnos a tudomány még napjainkban sem hajlandó elismerni ennek valóság alapját.
Történt egyszer, hogy ezzel a kedves barátommal és egy kisebb baráti társasággal elmentünk nyaralni egy fesztivál keretein belül. Nagyon jól éreztük magunkat, napközben pihentünk, ha nagyon meleg volt, ha kicsit hűvösebb, akkor túráztunk a környéken, este pedig felélénkültünk, és buliztunk hajnalig. Egészen addig működött ez a napirend, amíg a kedves masszőr barátunk, egy kissé illuminált állapotában bele nem talált esni egy gödröcskébe. Ahogy térdre esett, az egész testsúlyával, akkora károsodást okozott abban, hogy azt követően már segítségre szorult a járást illetően a fesztivál hátralevő részében. Javasoltam neki, hogy menjünk el orvoshoz, ügyeletre, vagy bármi olyan embert keressünk, aki meg tudja mondani a probléma okát, de nem mutatott rá semmi hajlandóságot. Kijelentette, hogy tudja, hogy mi a baja, tudja kezelni is, úgyhogy masszírozgatta a térdét a fesztivál hátralévő részében.
Amikor visszatértünk a civilizációba, akkor már belátta, hogy a masszírozással sajnos most vajmi kevés eredmény érhető el, így sikerült elrángatnom egy orvoshoz. Ott aztán kiderült, hogy van egy kisebb porckopása, sőt most már porcleválás is, valószínűleg a szerencsétlen esésnek köszönhetően. Tomi, a haverom egyből lepörgette maga előtt az életét, hogy most már nem lesz képes normális mozgásra, élete végéig szedhet valami mesterséges kemikáliát, de a legjobban talán az bántotta, hogy nem tudta masszázzsal megoldani a felmerült problémát.
Ahogy előterjesztette a gondjait, az orvos megnyugtatta, hogy ilyesmi pánikhelyzetről szó sincs. Sőt, ha ennyire ragaszkodik a természetes anyagokhoz, akkor tud olyan ízületvédőt ajánlani, melyben inkább azon összetevők érvényesülnek. Igaz, hogy egy picit drágábbak a normál ízületvédőknél, de amikor csak teheti, az orvos is inkább ezeket a termékeket javasolja. Meg is kapta Tomi a receptet, és ahogy elhagytuk az orvosi rendelőt, már rá is kerestünk ezekre az ízületvédőkre. Korábban egyikünknek sem volt ilyenre szüksége, de tudtam, hogy édesanyámnak is szedni kell valamelyik fajtát egy korábbi focis sérülése miatt.
Ahogy az orvos is mondta, valóban van némi eltérés az árak közt, még kereskedő és kereskedő közt is, így nekiálltunk keresgélni megfelelő beszerzési helyet, de végül úgy döntött Tomi, hogy egy netes webshopból rendeli meg a javasolt ízületvédőt. Amikor nézegettem a betegtájékoztatót, megfordult a fejemben, hogy élek a lehetőséggel, és én is rendelek magamnak egy csomaggal, mert annyi hasznos ásványi anyagot és egyéb szükséges dolgot tartalmaz, hogy ezzel igazából csak használok magamnak, ártani nem tudok.
De aztán úgy döntöttem, hogy megvárom, megnézem, milyen esetleges melléhatásai vannak, illetve, hogy mennyire hatékony, meg azért nem árt, ha a szedése előtt elkezdek egyeztetni egy szakemberrel, bár prevenciós szándékkal abszolút összeegyeztethető egy ízületvédő kúra. Ti szükségesnek érzitek az ilyesfajta probléma megelőzést? Szednétek prevenciós okokból kifolyólag olyan gyógyszert, melyet más már a meglévő problémájára szed?